Csatoltunk egy személyes tanúságtételt és egy bátorító szót...
Hogy éltem meg a Diecéziai zarándoklatot Strakoniceban
Október 5-én, szombaton elindultam feleségemmel, Majkával és négy gyermekünkkel: Honzík, Anička, Vašík és Dorotka busszal, együtt a zarándokokkal a templomunkból a Diecéziai zarándoklatra Strakoniceba. A busz már 6:30-kor indult a Masaryk téről, ami nagy kihívás volt a családunk számára, hogy időben felkeljünk, csomagoljunk uzsonnát és ebédet, és időben ott legyünk a busznál. Jindřichova Hradce-ből összesen 29-en utaztunk a plébánosunkkal együtt, ebből 10 gyermek. A busz indulása előtt közösen imádkoztunk az autóbuszban. Nagy örömömre mellettem ült Anežka Píchová. Az egész út alatt beszélgettünk Strakoniceig, és a két órás út gyorsan eltelt. Anežka 12 éves, modellezésre jár, gitározik, szeret énekelni, és szeret játszani a kutyájával. Tudják, hogy hívják? Ťapina. :-)
Amikor Budějovice után jártunk, nagyon elkezdett esni az eső, de reggel 8:30-ra Strakoniceba érkezve már elállt az eső, és az idő egész nap esőmentes maradt, bár borongós és hűvös volt. Mi voltunk az egyik első zarándokcsoport a diecézéből, akik a strakonicei vár második udvarába érkeztek, ahol a zarándoklat zajlott. Szeretem, ha egy kicsit korábban érkezek, hogy körülnézhessek és felkészülethessek. A rózsafüzér imádságban 9:00-kor együtt készítettem fel a lelkemet a 9:30-kor kezdődő szentmisére, a fokozatosan érkező zarándokokkal.
A szentmise főcelebránsa Jude Thaddeus Okolo apostoli nuncius volt, aki mosolyával és közvetlenségével azonnal elnyerte minden zarándok szívét. A liturgikus szín piros volt – az olvasmány és a szentmise formulája a Szentlélekhez kapcsolódott. Kiváló választás. Az olvasmány Szent Pál apostol korinthusiakhoz írt levele (1 Kor 12, 4-7, 12-13) és Szent János evangéliuma (14, 15-16, 23-26) volt. A prédikációt személyesen az apostoli nuncius tartotta cseh nyelven! A gyerekek örültek, hogy értették. Próbálok a szentmise előtt kicsit korábban érkezni, hogy – indián terminológiával élve – a lélek elérhesse a testet. Strakoniceban korábban érkeztünk, és ez nagyon jó volt. A prédikáció szavai meglágyították a lelkemet, mint a ekézve árva szántás. A nuncius a Szentlélek által adott sokféle ajándékról beszélt, amelyekkel mindannyian rendelkezünk, hogy hasznosak legyünk a közjó érdekében. Arra is rávilágított, hogy mindannyian a Szentlélek által vagyunk összekapcsolva Krisztus testével. Elgondolkodott azon, mit jelent Krisztus kifejezése: Szentlélek, mint Paraklétos. Amikor olyan helyzetbe kerülünk, ahol szükségünk van valakire, aki megvédene minket a hamis vádaktól, vagy éppenséggel, amikor el kell ismernünk, hogy valamit rosszul tettünk, ott van a Szentlélek, aki a védelmezőnk, ügyvédünk, közbenjárónk, vigasztalónk, segítőnk – Paraklétos. A prédikációja végén mindenkinek azt kívánta, hogy a Szentlélek – Paraklétos ne hagyjon el minket, ne hagyjon egyedül, hanem mindig velünk maradjon és továbbra is szószólónk legyen. Nagyon bátorító volt.
Vlastimil apákos, a szentmise végén megköszönte, többek között a papoknak is, akik Strakoniceba érkeztek a rájuk bízott hívekkel. Bátorító volt látni, hogy a szentmisén sok pásztor volt, aki a Diecéziai zarándoklatra hozta a bárányait, hálás voltam a plébánosunkért, aki velünk együtt ment a Diecéziai zarándoklatra.
A szentmise után a felnőttek számára három előadás közül lehetett választani, a gyerekeknek a pasztorális központtól készített tevékenységeik és színdarabok voltak; és 14:30-kor az Judá Tadeás nuncius és Vlastimil püspök áldásban részesített minket a Szent Mártont templom falán.
A visszautazás előtt közösen imádkoztunk a buszban, megköszöntük a zarándoklatot, a többi hívővel való találkozást, megköszöntük papjainknak és kértük a Szentlélek ajándékait a papok és a hívők számára. Jindřichova Hradce-ba körülbelül 17:15-kor érkeztünk. Én, Majkával és Aničkával 18:00-kor a templomi kórus próbájára mentünk; Honzík, Vašík és Dorotka már otthon maradtak, mert a reggeli kelés után és az egész napos kaland után elfáradtak.
A zarándoklat során a szívemben minden plébániánkat magammal vittem, és a többi zarándokkal együtt elhoztam Önöknek Vlastimil püspök áldását és a mosolygó Jude Tadeás nunciusét, hoztunk Önöknek örömteli üzenetet és bátorítást, hogy mindannyian különböző ajándékokkal rendelkezünk a Szentlélek által, amellyel hozzájárulhatunk közösségünkhöz – az egyházhoz, amely Krisztus teste, és mi úgy vagyunk összekapcsolva vele, mint a testrészek.
Kedves testvérek, bátorítalak Titeket a strakonicei élményem alapján, hogy járjatok a szentmisékre korábban, mint néhány perccel a kezdés előtt, hogy a Lélek időben megérkezzen a testhez, és kérdezzétek meg tőle, hogy milyen ajándékaitok vannak, hogy Krisztushoz hozzájárulhassatok a közösségben. Gyújtsatok gyertyákat, készítsétek elő a szentmise könyveit, készítsetek virágdíszeket, segítsetek a papnak az oltárnál, olvassátok fel az olvasmányt a szentmisén, énekeljétek a zsoltárt, hozzátok az áldozati adományokat, kísérjétek a szentmisét orgonán vagy más hangszerrel, énekeljetek a kórusban vagy templomi kórusban, járjátok körbe a templomot az áldozati gyűjtőkosárral, segítsetek a templom takarításában, … sok a tennivaló. Ahogy Krisztus tanítja: a szüret nagy, de a munkás kevés. Tegye lehetővé a Szentlélek, hogy segítse mindannyiunkat, és vezessen bennünket és bátorítson Krisztus szőlőjében végzett munkánkban!
Tomáš Petrů
